Hosszas és izgalmakkal teli vándorlást követően...a különféle masterek és templomos lovagokat idéző effektek mezején...
Elkészült új lemezünk egyik becses és régmúltú dalának végleges, kevert változata, amely a McPherson búcsúja címet viseli.
A McPherson's Lament eredetileg Robert Burns "elhíresült" költeménye egy "bitófára való", ámde felettébb romanticizált Robin Hood alteregóról, akit a szegények körében birtokolt hallatlan népszerűsége ellenére felkötöttek kíméletlen pontossággal az akkori rend őrei. (Kell jobb téma egy ír-magyar-breton-török népzenére építő együttesnek..?) A zene és fordítás sajátosan saját, hamarosan meghallgathatóvá tesszük.
Ím az eredeti szöveg:
CHORUS: Sae rantingly, sae wantonly
Sae dauntingly gaed he
He played a tune and he danced it aroon'
Alow the gallows tree...
Fareweel, ye dungeons dark and strang
Fareweel, fareweel, said he
MacPherson's time will no' be lang
Alow the gallows tree
It was by a woman's treacherous hand
That I was condemned tae dee
Aboon a ledge at a windae she stood
And a blanket she threw o'er me
Untie these bands frae aff o' my hands
And gie tae me my sword
There's no a man in a' Scotland
But I'll brave him at his word
There's some come here tae see me hang
And some tae buy my fiddle
But afore that I dae part wi' her I'd brak' her through the middle
He took his fiddle into both of his hands
And he brak' it o'er a stone
Said, Nae ither hands shall play on thee
When I am deid and gane
Ach, little did my mother think
When first she cradled me
That I would turn a roving boy
And die on the gallows tree
The reprieve it was coming o'er the Brig o' Banff
Tae set MacPherson free
But they put the knock tae a quarter past four
And they hanged him tae the tree
Elkészült lemezünk újabb dala ma hajnalban: egy régi tradicionális ír dallam (The Dunmore Lassies) továbbgondolt verziója saját szerzeményünkkel ötvözve, amelynek alapszövegét egy kedvenc erdélyi népdal (Azt gondoltam, eső esik...) adja. 
